Keresztelő

Lezajlott a keresztelő szépen vasárnap, Rékus nagyon ügyes volt, egy hangja nem volt. 

Még előző nap, keresztanyával

Séta Apával - itt pont elege lett a babakocsiból :)

Mutatom a keresztelős képeket; magáról a ceremóniáról nincs képünk, mert nem szabadott közben fényképezni, csak utána. A keresztelőruhának története van, Réka üknagyapját keresztelték benne először 1900-ban, aztán a dédnagymamát, nagypapát, és apát. 

A templom - az 1100-as években épült

Keresztapával (Mikael húga és az ő barátja a másik keresztszülők)

Réka a Dán Népegyház tagja lett, vagyis evangélikus. A dánok nagyon nagy százalékának ez a vallása. 

Nagyon szép időnk volt és jól sikerült minden, bár kicsit döcögősen indultunk: azzal kezdődött, hogy mikor indultunk volna itthonról, észrevettük, hogy az autó bal első kereke palacsinta-lapos. Felhívtuk gyorsan a sógornőméket, akik Mia barátjának az anyukájánál aludtak, innen mondjuk fél óra autóútra, hogy el tudnak-e jönni értünk. Hát, igazából ők is most akartak minket hívni, mondja, mert ő pedig bezárta a kocsiba a slusszkulcsot, és ráadásul Tejs anyukájának az autója mögé parkolt, akik meg most indulnának nyaralni. Kölcsön kocsival jönnek, leteszi a többieket a templomnál és eljön értünk. 

Visszafele Anyát, Rékát és engem hozott autóval haza (aztán visszavitték a kölcsönautót és jöttek vissza a sajátjukkal, amit addigra kinyittattak), a fiúk gyalog jöttek. Mikor az urak ideértek épp a háztömb mellé, észrevettek engem, amint a parkban a padon szoptatok, és Mikael a fejéhez kapott: - Basszus, a lakáskulcs meg a zsebemben maradt!