London

Az elmúlt hétvégét péntektől vasárnapig Londonban töltöttük, Mika születésnapját ünnepeltük az úttal.

(A katona azért érdekes, mert mikor Mikael katona volt, ő is a királyi palotát őrizte ugyanilyen szerkóban és medveszőr sapkában, csak kék volt a kabátja.) 

Szerencsére szuperjó időnk volt végig, nem volt túl hideg, és még a nap is sütött. 

Péntek délben landoltunk kábé, fél 2 körül értünk Londonba, a szállásra - ami pocsék volt egyébként, a szoba gyakorlatilag egy ágyból állt, ami épp csak elég volt széltében kettőnknek, forgolódni már nem nagyon kellett. A fürdőszoba a szobában volt, de szó szerint, a szobába volt beépítve a fürdőszoba. Angol csappal, a hogy illik:

Mindegy, végül is, úgyis csak aludni jártunk oda, egész nap mentünk. Ezeket láttuk:

Marcipánból vannak!

Buckingham Palota

Diana emlékszobra

Big Ben

London Eye (ezen mentünk egy kört, ez volt a meglepetésprogram)

Fentről

Parlament

Mindenképp meg akartam nézni a Borough Piacot, ami persze, hogy vasárnap zárva volt, a térképe viszont vicces.

Ilyet még nem láttam... (igen, a kék doboz az vécé)

A Le Meridien szálloda előtt ott felejtették éjszakára a traktort...

Tower Bridge

Tower

Metró

Pont tüntetés volt a városban egyébként, sikerült is véletlenül útba ejteni, egymillió rendőrautó meg tévé volt kint, és a város felett folyamatosan járt a helikopter. De egyébként máshol abszolút nem volt érezhető semmi, minden dugig volt turistával, mint rendesen (magyarok is voltak, juhú!). 


Nagyon szuper volt, és még egy csomó minden kimaradt, amire nem volt időnk (a 16 tervezett programnak csak a töredékét tudtuk teljesíteni), úgyhogy még mindenképpen vissza kell majd menni. :) 

Mikael ügyesedik magyarul; óránk mióta hazajöttünk nem volt ugyan, de mindig próbálgatja, hogy a meglévő tudásából mit tud kihozni, vagyis, ha mondani akar valamit amit még nem tud, akkor abból dolgozik, amije van. :) Így lett a mangalica: hajas disznó, vagy a hurka: fekete kolbász. 

Bizonyos hangokat, különösen a hosszú-rövid hangokat (g-gg, a-á) viszont még gyakran összecseréli, ami miatt néha nem egészen azt mondja, amit szeretne. 
A sztorihoz tudni kell, hogy mi kismalacnak becézzük egymást, de ezt ő egy reggel mindenképpen überelni akarta (a mangalicával):
Én: - Jó reggelt, kismalacom!
Mika: - Jó reggelt, te hájas disznó!
(A fejemet látni kellett volna.)